Eddigi életem legszexisebb mondata...bizonyos kort meg kell élnünk ahhoz, hogy bizonyos áhított mondatok elhangozzanak...
Péntek este, félresikerült -nem is annyira- vak randi, de mégis. A képek csalnak, hazudnak. Sőt az emberek is akiket ábrázolnak. Persze kivételek mindig vannak. Mivel nagyjából tisztában voltam Tom magasságával, csak minimális sarokmagasságot engedtem meg magamnak, de az is sok-izé sokkkkk- volt. Ott álltam a disco közepén és lefelé néztem az odalépő ismeretlen ismerősre, aki bár a hangjával elbűvölt a termetével elijesztett...
Smile barátom, akivel kimozdultunk az éjszakába a következőt fűzte hozzá:
- Aranyszabály, ne beszélj meg randit szórakozóhelyre, mert az egész estét dugába döntheti!
Na ja lehet, de nem az én estémet...azt már nem...
Majdcsak valahogy megoldom, hogy külön folytassuk a szórakozást. Próbáltam kedves lenni, beszélgetni, és semmilyen olyan jelet nem küldeni amivel arra következtetne, hogy mint férfi tekintek rá.
Beindult az este, kezdtünk belemelegedni Smileval a buliba. Törpénk lelépet, hazavitte a társaságot, mert Ő volt a sofőr....én meg fellélegezhettem. Talán vissza se jön...
...és akkor megpillantottam Őt, szokott helyétől eltérően köztünk járt-kelt. Én csak Stage Boy-nak hívom amióta először megláttam, úgy 2 éve.
Most meg, pár nappal később, itt feszül a testem a teste alatt. A melegtől veríték csöpög rám, ahogy felettem támaszkodik, mozog. Izgató szavakat lehel a levegőbe, lehelete forró...a nyakamon érzem...férfi, igazi és eredeti. Én is érzem amiről beszél, a testem mint egy gitár húrja olyan feszes, Ő pedig mint egy virtuóz játszik rajta, rajtam.
Vad, őrült szeretkezés, véget nem érő sóhajtások, sikolyok. Egy bőröv a nyakamon...
Hogy vágytam erre...végre egy férfi aki érti és érzi, mire vágyom...mivel lehet felkorbácsolni a szunnyadó érzékiség mezejét...elkezdem a játékot, Ő befejezi...és közben figyel...engem...érzem, Ő is erre várt...RÁM...Kérem, hogy fájjon, és Ő teljesíti...olyan hévvel, amilyet ezelőtt még sosem éreztem...
Mit mondhatnék, 2 év távlatában? Előbb kellett volna észrevetetni magam.
...most várom, hogy megcsörrenjen a telefon...tudom, hogy fog..mert ami köztünk történt különleges, és megismételhető...
Tanulság: mindig vannak kivételek...keressük Őket...
Ja és megjegyzés: Ha csak ennyi volt, már akkor is megérte :)
